No Goddess of Memory

2016. Jul. 20.

 magyar verzió itt /​ versiunea română aici

NO GODDESS OF MEMORY 
group exhibition

ARTISTS: József BARTHA (Ro), Aleksandra DOMANOVIĆ (Yu/De), Jaroslav KYŠA (Sk), Petra KŘIVOVÁ & Adam VELÍŠEK & Adam KOVALČÍK (Cz), artist duo MONOTREMU (Ro), Ilona NÉMETH & Jonathan RAVASZ (Sk), TEHNICA SCHWEIZ (Hu/De)

Curators: Alexandru POLGÁR & MAGMA - Ágnes-Evelin & Attila KISPÁL

Opening: 29.07.2016, 19 hour
On wiev: 30.07 – 04.09.2016, every day, except for Mondays and holidays, between 11:00-19:00

Special thanks:
František Zachoval - České Centrum, Bucharest; Embassy of the Czech Republic, Bucharest; Tanya Leighton Gallery, Berlin

-

In their everyday practice monuments tend to disappear. They stand in city centers, in front of certain buildings or on heights, where they are part of the inevitable landscape, duly ignored by regular city dwellers and waiting for some kind tourists to be seen again. To be a monument means to be ignored while opening up a space (often imperceptibly) – to rest in the oblivion of the habitual.  

Ancient symbols of power, myths that once structured a living experience, signs of gratitude and remembrance, monuments are some sort of material unconscious, always too blurry to be interpreted clearly, always erected as some strange statements one cannot avoid, positions, theses. Their erection stands there to be contemplated by all – this is what monuments do first and foremost. They call, impose, build a there. They force the goddess of memory to bless them with permanence, as if they knew nothing of vulnerability. 

The relationship between art and monuments is manifold. Not only that some artists are needed to make / conceive a monument, but the latter is also some sort of magnet, calling for intervention. It is a privileged space where visibility is augmented and every gesture receives a grammar. Paradoxically, insofar as each artistic intervention on a monument builds a work, a secondary monumentality starts to frame the initial “there” of the monument, haunting as an always topical question: to which extent monumentality is a necessary requirement of all work of art? And what does this mean in an era when the rate of forgetting exhibitions and works of art is at its highest speed, in the overarching digestive system of entertainment? 

Artworks are attempts at defining what is memorable. What deserves our attention and (sometimes) requires thinking. When dealing with monuments, every artistic gesture effectively re-makes them to a certain extent, passing the past to us, the viewers. The vivid diversity of such gestures speaks of the impossibility to close the past in a unified memory, be it divine or profane. Monuments become rather means of expression for a number of concrete messages. Their intricate debate constitutes no monument for Mnemosyne. Instead, it shows the Brownian movement of flying around some luminous points in which the past is concentrated, as some insects would do around a source of light when the night of memory falls.


Alexandru POLGÁR

SEMMILYEN ISTENNŐJE AZ EMLÉKEZETNEK
csoportos kiállítás

MŰVÉSZEK: József BARTHA (Ro), Aleksandra DOMANOVIĆ (Yu/De), Jaroslav KYŠA (Sk), Petra KŘIVOVÁ & Adam VELÍŠEK & Adam KOVALČÍK (Cz), artist duo MONOTREMU (Ro), Ilona NÉMETH & Jonathan RAVASZ (Sk), TEHNICA SCHWEIZ (Hu/De)

Kurátorok: Alexandru POLGÁR & MAGMA - KISPÁL Ágnes-Evelin, KISPÁL Attila

MEGNYITÓ: 2016. július 29., péntek, 19 óra
A tárlat 2016. szeptember 04-ig látogatható, hétfő és ünnepnapok kivételével, naponta 11-19 óra között

Külön köszönet: František Zachoval - Cseh Centrum, Bukarest; Cseh Köztársaság Bukaresti Nagykövetsége; Tanya Leighton Gallery, Berlin

-

Mindennapi gyakorlatukban az emlékművek tendenciája az eltűnés. Ott állnak a városközpontokban, bizonyos épületek előtt vagy a magaslatokon, ahol részeivé vállnak az elkerülhetetlen tájnak, miközben, úgy ahogy kell, a megszokott városlakók nem vesznek tudomást róluk, így hát az emlékművek egy kedves turistára várnak, hogy újra lássa őket valaki. Emlékműnek lenni annyit tesz észrevétlen lenni, miközben egy tér nyílik meg ebből az egyszerű levésből (legtöbbször anélkül, hogy ezt észlelnénk) – pihenni a megszokott dolgok elfeledettségében.

Néhai jelképei a hatalomnak, mítoszok, melyek valamikor az élő tapasztalatot szedték rendbe, jelei a hálának és az emlékezésnek, az emlékművek egyfajta materiális tudatalattit képeznek, mindig túl ködösen ahhoz, hogy tisztán lehessen értelmezni őket, mindig felállítva, mint valami különös állítások, pozíciók, tézisek. Felállításuk ott van, hogy mindenki láthassa – hisz épp ez az, amit az emlékművek – mindenekelőtt és legtöbbször – tesznek. Előhívnak, ránk erőltetnek és kiépítenek egy helyet, amely „csak” hely, egy „ott”. Az emlékművek kényszerítik az emlékezet istennőjét, hogy áldja meg őket a megmaradással, mintha semmit sem tudnának a védtelenségről.

A művészet és az emlékművek közötti kapcsolat többféle. Nemcsak hogy szükség van művészekre ahhoz, hogy az emlékművek formát és testet kapjanak, hanem az emlékmű maga, mint valami mágnes, vonzza is a beavatkozást. Kiváltságos hely, ahol a láthatóság fokozódik és minden gesztus egy nyelvtant kap. Paradox módon, mivel minden művészeti beavatkozás egy emlékművön egy új művet hoz létre, egy másodlagos monumentalitás kezdi el keretezni az emlékmű eredeti „ott”-ját, egy mindig aktuális kérdésként kísértve: mennyiben elengedhetetlen követelménye a monumentalitás minden egyes műtárgynak? És mit jelent ez egy olyan korban, melyben a kiállítások és a műtárgyak felejtési aránya elérte eddigi legnagyobb sebességét a szórakoztatás mindent átívelő emésztési rendszerében? 

A műtárgyak kísérletek az emlékezetes meghatározására. Annak a meghatározására, ami megérdemli, hogy figyelembe vegyék és (néha) gondolkodást követel. Amikor emlékművekkel foglalkozik, minden művészeti gesztus valamennyire újracsinálja őket, közvetítve számunkra – a nézők számára – a múltat. Az ilyenfajta gesztusok élő többfélesége, arról a lehetetlenségről beszél, hogy bezárjuk a múltat egy egységesített emlékezetbe, legyen az isteni vagy profán. Az emlékművek inkább konkrét üzenetek kifejezési eszközeivé válnak. Az ilyen üzenetek szerteágazó vitája nem állít emlékművet Mnémoszünének, ehelyett inkább a múltat sűrűsítő fénypontok körüli repülés browni mozgását mutatja, mintha csak valami rovarok röpködnének egy fényforrás körül mikor leszáll az emlékezet estje.       

Alexandru POLGÁR


NICIO ZEIŢĂ A MEMORIEI
expoziţie de grup

ARTIŞTI: József BARTHA (Ro), Aleksandra DOMANOVIĆ (Yu/De), Jaroslav KYŠA (Sk), Petra KŘIVOVÁ & Adam VELÍŠEK & Adam KOVALČÍK (Cz), artist duo MONOTREMU (Ro), Ilona NÉMETH & Jonathan RAVASZ (Sk), TEHNICA SCHWEIZ (Hu/De)

Curatori: Alexandru POLGÁR & MAGMA - Ágnes-Evelin & Attila KISPÁL

Vernisaj: vineri, 29 iulie, 2016, orele 19:00
Expoziția va fi deschisă până în 04 septembrie, 2016 în fiecare zi cu excepția zilei de luni, între orele 11-19.

Mulțumiri speciale: František Zachoval - Centrul Ceh, Bucureşti; Ambasada Republicii Cehe, Bucureşti; Tanya Leighton Gallery, Berlin

-

În practica lor cotidiană monumentele au tendinţa de a dispărea. Ele stau în centrele oraşelor, în faţa anumitor clădiri sau pe înălţimi, unde devin părţi ale peisajului inevitabil, ignorate cum trebuie de locuitorii obişnuiţi ai oraşelor şi aşteptînd nişte turişti binevoitori pentru a fi văzute iar. A fi monument însemnă să fii ignorat în timp ce deschizi un spaţiu (adesea într-un mod imperceptibil) – să rămîi în uitarea ce învăluie cele obişnuite.

Vechi simboluri ale puterii, mituri care structuraseră cîndva experienţa vie, semne ale gratitudinii şi ale amintirii, monumentele sînt un fel de inconştient material, mereu prea ceţoase pentru a fi interpretate cu claritate, ridicate mereu ca nişte afirmaţii stranii pe care nu le poţi evita, puneri, teze. Erecţia lor stă acolo, pentru a fi contemplată de toţi – asta e ce fac în primul rînd şi cel mai adesea monumentele. Ele cheamă, impun, construiesc un acolo. Ele forţează zeiţa memoriei să le binecuvînteze cu permanenţă, de parcă n-ar şti nimic despre vulnerabilitate.

Relaţia dintre artă şi monumente e multiplă. Nu doar că e nevoie de artişti pentru a face / concepe un monument, dar acesta din urmă funcţionează şi ca un fel de magnet, chemînd parcă intervenţia asupra lui. El este un spaţiu privilegiat în care vizibilitatea e augmentată şi fiecare gest primeşte o gramatică. În mod paradoxal, deoarece fiecare intervenţie artistică asupra unui monument construieşte o lucrare, o monumentalitate secundară începe să încadreze „acolo”-ul iniţial al monumentului, bîntuind ca o întrebare mereu actuală: în ce măsură este monumentalitatea o cerinţă necesară a tuturor operelor artistice? Şi ce înseamnă asta într-o epocă în care rata de uitare a expoziţiilor şi a operelor de artă creşte cu viteza cea mai mare de pînă acum, în sistemul digestiv atotcuprinzător al divertismentului?

Operele de artă sînt încercări de a defini memorabilul. Ceea ce merită atenţia noastră şi (uneori) cere gîndire. Cînd au de-a face cu monumentele, toate gesturile artistice le re-fac efectiv într-o anumită măsură, predîndu-ne trecutul nouă, privitorilor. Diversitatea vie a unor asemenea gesturi vorbeşte de imposibilitatea de a închide trecutul într-o memorie unificată, divină sau profană. Monumentele devin mai degrabă mijloace de expresie pentru un număr de mesaje concrete. Dezbaterea complexă dintre aceste mesaje nu constituie vreun monument pentru Mnemosyne. În schimb, ea arată mişcarea browniană a zborului în jurul anumitor puncte luminoase în care se concentrează trecutul, de parcă nişte insecte ar zbura în jurul unei surse de lumină cînd cade noaptea memoriei. 

Alexandru POLGÁR

Csodalámpa Olvasóklub2@MAGMA // workshop

2016. Jul. 13.

A Csodalámpa Olvasóklub – a Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében – olvasásnépszerűsítő és szövegértést fejlesztő vakációs foglalkozásán résztvevő gyerekek a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben vettek részt a Hercegek és Hercegnők című műhelyfoglalkozáson. 
A műhelyfoglalkozás tárgya a portréfényképezés, 17. századi németalföldi portréfestészet alapján. A foglalkozás során a gyerekek betekintést nyertek az adott kor portréfestészetébe, valamint a régi korok öltözékeinek divatjába. Ezek alapján készítették el egyénre szabott óriási papírgallérjaikat, melyeket magukra öltve – professzionális megvilágítási és technikai viszonyok között – készítettük el hercegi/hercegnői gyerekportréikat. A kinyomtatott fényképen megjelent ki-ki portréjához legjobban illő németalföldi portréfestmény reprodukciója is. Ezután fekete-fehér németalföldi portréfestmény reprodukciókat színeztek a gyerekek, az akkori korra jellemző sötét színű ruhákat varázsolva át, portrékat értelmezve át.


Photo: MAGMA

:the collection / :a gyűjtemény / :colecția

2016. Jun. 12.

:a gyűjtemény 
című, csoportos alapkiállítás válogatása látogatható újra 2016. június 17- július 24-ig, hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között.
Kiállítók: ANTAL Balázs / BARTHA József / BUKTA Imre / FERENCZ S. Apor / KOZMA Éva / MONOTREMU / NAGYPéter Szabolcs  / ÖRDÖG GYÁRFÁS Ágota / Rareş MOLDOVAN / SZABÓ Éva Eszter  / SZABÓ Kriszta

:colecția
selecție din expoziția de bază în perioada de 17 iunie și 24 iulie, deschisă în fiecare zi cu excepția zilei de luni, între orele 11-19.
Artiști: ANTAL Balázs / BARTHA József / BUKTA Imre / FERENCZ S. Apor / KOZMA Éva / MONOTREMU / NAGYPéter Szabolcs  / ÖRDÖG GYÁRFÁS Ágota / Rareş MOLDOVAN / SZABÓ Éva Eszter  / SZABÓ Kriszta

:the collection

group exhibition, selection from MAGMA collection
17.06–24.07.2016
Artists: ANTAL Balázs / BARTHA József / BUKTA Imre / FERENCZ S. Apor / KOZMA Éva / MONOTREMU / NAGYPéter Szabolcs  / ÖRDÖG GYÁRFÁS Ágota / Rareş MOLDOVAN / SZABÓ Éva Eszter  / SZABÓ Kriszta

Nyitva
Deschis
Opening Hours

11:00-19:00

open icon

Hétfő és ünnepnapok kivételével naponta / în fiecare zi cu excepția zilei de luni și în zilele de sărbătoare / every day, except for Mondays and holidays

520008 - Sepsiszentgyörgy / Sf. Gheorghe, Szabadság tér / Piața Libertății nr. 2. sz., jud. Cov., RO

Tel: +40 728 638 400
Tel: +40 729 007 424
Skype ID: magmacm
Email: magma@maybe.ro


Newsletter

feliratkozás / abonare/ subscribe


Következik
Upcoming
Urmează


 No Goddess of Memory 
group exhibition
 vernissage 
 2016. 07. 29. 19:00 
2016. 07. 30 - 09. 04.


 4. Avantâge – Esztétikatábor 
Nyilvános programok, MAGMA
 előadások 
 2016. 08. 08-12. 
Részletek ITT


PulzArt4
 The Sons and Daughters of Brâncuși 
group exhibition
 vernissage 
 2016. 09. 15. 19:00 
Alexandra Croitoru
2016. 09. 16 - 10. 09.


4th Graphic Art Biennial of Szeklerland
 Szőke Erika  
solo exhibition
 vernissage 
 2016. 10. 14. 19:00 
Csanda Máté
2016. 10. 15 - 30.


Design Week 2
 Cele mai frumoase cărți din România  
exhibition
 vernissage 
 2016. 11. 07. 19:00 
Laura Borotea
2016. 11. 08 - 20.


A programváltoztatás jogát fenntartjuk! / The program is subject to change without notice!


Archívum
Archive
Arhivă

2010 - 2015 >>>



MAGMA Catalogs Collections


vimeo.com/magmacm/videos



Tel: +40 736 063 924
studio@magmacm.ro